Na jó ez így túlzás, de tény, hogy az otthonról hozott dolgok meghatározzák a jelent. 1. a genetika: valszeg anyámtól örököltem a hajlamot. azért csak valószínű, mert őt már nem tudom megkérdezni és nála hivatalosan sosem állapították meg az IR-t. de világ életében menstruációs zavarokkal küzdött, neki is megvolt ez a fura hasra es törzse rakódó zsírpárna és súlyos d-vitamin hiány is volt nála (amit csontritkulás miatt néztek). szóval nem biztos, de esélyes, hogy anyukám is ezzel küzdött. 2. a családi szokások. persze emiatt sem hibáztathatok senkit, mert anno nem volt kikiálltva a finomított szénhidrát fő ellenségnek. a maga módján anyám próbált egészséges (nek vélt) ételt elénk tenni. pl. mikor kikiáltották a zsírt bűnösnek, kikerült a spjájzból a zsírosbödön, és jött a vénusz olaj. vagy mikor épp a tojás is feketelistán volt a koleszterin miatt, akkor azt is visszafogta. persze azóta már más nézetek uralkodnak. anno pl. tökre normális volt, hogy szörpöt isznak a gyerekek, meg hogy a kancsò teába három evőkanál kristálycukor kerül. utòlag visszanézve persze az ember fogja a fejét, hogy te jó ég, miket ettünk gyerekkorunkban. sajna ezek mind hozzájárultak az inzulinrezisztenciám kialakulásához. a parizeles zsemle reggelire, a kakaóscsiga tízóraira, a jó kis menzakaja, a darástésztával, a körözöttes kenyér uzsonnára és a melegszendvics vacsorára.