inzulinrezisztenciával sújtva

inzulinrezisztenciával sújtva

túlsúlyos kisgyerek

2015. november 11. - ashara

A kislányunkkal egy szülinapi bulin vettünk részt. A gyerekek játszottak, rohangáltak. Egyik anyuka valamiért megemelte a kislányunkat, majd nevetve mondta, hogy te jó ég milyen könnyű! Ha a fejlődési táblázatokat nézzük, akkor ő valóban a minimumsúlynál helyezkedik el, de nem zörögnek a csontjai, egy nagyon formás, jó testfelépítésű, mozgékony kislány. Mondja anyuka, hogy az ő kislánya még nincs 3 éves, és már 22 kg. Lényegeben az én 11.5 kg-os gyerekem duplája. Sokkolt ez a szám, de a szülők magyarázata még inkább. Ugyanis elkezdte nekem magyarázni apuka, hogy a gyerek az ő alkatát örökölte. aztán ezt a faszságot még tetőzte azzal, hogy "pedig a kislány alig eszik". Nem szóltam inkább semmit. Ha valaki, akkor én aztán tudom, hogy mi az, hogy örökölni valamit. Vagyis helyesbítek, mi az, hogy örökölni a hajlamot. A kövérség nem öröklődik. Kövér embereknek azért lesz kövér gyerekük, mert ugyan abba az életmódba születnek bele, és lesznek az elszenvedői, mint ami a szülőket kövérré tette. De erre az "alig eszikre" is térjünk ki bővebben. Lehet, hogy három évesen még nem eszik meg egy komplett menüt, de nem is kell. Egyszer láttam egy műsort, kövér gyerekes szülőknek demonstrálták, hogy mekkora egy gyerek adag. Először megkérték a szülőket, hogy szedjenek ki egy adagot, amit úgy gondolnak, hogy a gyereküknek meg kell enni, majd megmutattak, hogy ténylegesen mennyire van szüksége a gyereknek. Döbbenetes volt. Simán kétszer, vagy háromszor akkora adagot szedtek ki, mint a valós igény. Persze azok a gyerekek is "alig ettek", közben meg simán túletették őket. Itthon megnéztem, hogy a három éves kislányok átlagosan 14 kg-ot nyomnak, a vékony testalkatúak 11 kilósak, a testesebbek 18. Na most a 22 kg az nagyon nem oké. Az több, mint másfélszer annyi, mint egy átlagos kislány súlya, de még a legtestesebbek súlyánál is több, mint 20%-nál több. De hát a szülők elkönyvelik magukban, hogy a gyerek ilyen alkatú, és hogy alig eszik. Szomorú történet ez. Főleg azért, mert a túlsúlyos gyerekeknél nem történik semmi. Míg a vékony gyerek miatt a szülőket meghurcolják, lényegében bizonyítani kell, hogy a gyerek egészséges, addig a kövérségre legyintenek. Mikor a mi gyerekünk egy mérésnél vékonynak találtatott, egy zsák vizsgálatra elküldtek minket. Vérvétel, vizelet, hasi és szívultrahang, gasztroenterológia. Persze mindenhol azzal kezdték, ahova mentünk, hogy ránézésre lehet látni, hogy egy arányos, formás, aktív gyerek. Mikor mindent végigjártunk, akkor lényegében hivatalosan is ki lett mondva, hogy a gyerek egészséges, csak vékony. Na most egy kövér gyereknél nincs cécó. És nem a gyereket kellene vizsgálni, hanem a szülőket felvilágosítani néhány dologról.

 

"genetika"

Mikor még nem tudtam, hogy IR-es vagyok, valahol sejtettem, vagy reméltem, hogy van valami velem ami nem normális. Magyarán kicsit hátra akartam dőlni, hogy igen, nekem papírom van róla, hogy miért vagyok kövér. Persze az ember ha gondolkozik, akkor idővel rájön, hogy ilyen nincs. Lehet benne igazság, de genetikára fogni az egészet ostobaság. Szóval az IR-t én nagy valószínűséggel örököltem anyukámtól. Vagyis, és itt jön a vagyis, a hajlamot. Mert ha világ életemben sportoltam volna és normális kajákat eszek, akkor nem alakult volna ki. Szóval igen, van egy ilyen dolog, hogy genetika, de az nem felelős mindenért. Aki otthon ül a tv vagy számítógép előtt, tolja magába a pizzát, meg a kólát, meg sajtos pogácsát, meg a somlói galuskát, az bizony előbb utóbb kövér lesz és vagy IR-es később cukorbeteg. Akinek erre mondjuk van hajlama, az mondjuk előbb. Mert ha például igaz lenne a "genetika" elmélet, akkor mondjuk aki rendszeresen sportol, és egészségesen étkezik, azok között is lennének kövérek és IR-esek. De olyan nincs nagyon. Persze itt meg lehetne fogni a dolgot, hogy de hogy vannak nem kövér IR-esek is. Való igaz, de olyan aki aktívan sportol vékony és IR-es, elképzelhető, hogy van, de szerintem nagyítóval kell keresni. 

De hogy ez miért jutott eszembe? Két gyerek példáján keresztül bemutatom. Az egyik közeli ismerősünk. Tény, hogy apuka kövér. Tudtommal soha életében semmit nem sportolt, még a sarokra is kocsival jár, a munkája nem fizikai jellegű, és emellett megeszik kb. annyi szénhidrátban gazdag kaját, mint egy maratonfutó. Anyuka annak idején így "tartotta", ami szerepet később a barátnője vett át, és eteti a csávót, ha kell ha nem. Nekik született egy gyerekük, akit folyamatosan etettek. A szó szoros értelemben, ha a gyerek egyet nyekkent, tolták a szájába a cumisüveget, aki mindig fullra volt töltve kajával, aminek meg is lett az "eredménye", ugyanis a normál 3 kg körüli születési súlyához 3 hónap alatt több, mint 5 kg-ot hízott. Brutálisan nézett ki szegény, meg sem tudott mozdulni. Persze jelezte a védőnő meg a gyerekorvos, hogy kicsit lassítani kellene a hízáson, mert három hónaposan a súlya csaknem akkora, mint egy egy éves gyereké. Erre a csaj rögtön hárított, hogy de hát neki ilyen a genetikája, mert apuka is kövér. Hát a faszt. Apuka azért kövér, mert egy héten gyalogol összesen 1 km-t, ami az összes fizikai aktivitását jelzi, mellette meg tolja ebédre a rántott sajtot hasábbal, meg vacsorára az egész pizzát. A másik példa friss, bölcsődei élmény. Egyik kisfiút apukája szokta hozni reggel. Apuka ránézésre is van 160 kg, de elképzelhető, hogy 180, és a két év körüli kisfia sem vékony. Nem hogy nem vékony, egyenesen vaskos kisgyerek. Persze tudjuk, "genetika". Ma reggel együtt öltöztettük a gyerekeinket. A kiscsávó kezében volt egy műanyag tányér, amiből pom bear macikat majszolt. Mindezt reggel, 10 perccel a bölcsis reggeli előtt. Aranyos volt, mert rögtön megkínálta a kislányomat, aki leharapta a maci fülét, majd a kezembe nyomta, és haladt be a csoportba. Néztem, hogy és nekem még lelkiismeret furdalásom van amiatt, hogy a reggeli zabkásájára rakok kakaót. Persze a mi gyerekünk is evett már chipset. Tudja, hogy mi az. Néha apukára rájön és vesz egy zacskóval (kéthetente, havonta, háromhavonta), és akkor kap belőle, mert olyat nem csinálunk, hogy mi eszünk valamit, ő meg nem kaphat belőle. De persze ne legyek negatív, lehet, hogy a chipses dolog egyedi eset volt, mert mást nem akart enni. Nálunk mondjuk úgy működnek a dolgok, hogy mindig van két, háromféle menekülőkaja, amit nagy biztonsággal megeszik, akkor is, ha beteg, ha nyomi stb. Ilyen a banán, a cserpes vagy landliebe epres joghurt, a kölesgolyó vagy tönkölyropi. Szóval ha valamiiért nem eszi meg a standart reggelijét vagy vacsoráját (ami előfordul), akkor jönnek ezek a lehetőségek, melyek közöl egy mindig bejön. De ezek azért viszonylag ételek egy gyerek számára, és továbbra sem gondolom, hogy mondjuk a pom-bear macit fel kellene venni a listára. Szóval lehet, hogy baszhatom az egész kajára odafigyelést, mert a gyerekem így is úgy is IR-es lesz, de azért lehetőségeim szerint a kockázati tényezők számát igyekszem csökkenteni. Kicsit meg szeretném veregetni a vállam, hogy talán eddig sikerül. A gyermek normálisan étkezik és eddig normális súlyú is. Bízom benne, hogy így is marad. Tehát a cél nála a megelőzés, nálam meg, hogy meg a kialakult állapoton való javítás.

a tudatlan fogyókúrázó

Van egy "kedves" ismerősöm, aki lényegében mióta ismerek (3-4 éve) fogyókúrázik, folyamatosan, nagy intenzitással. Vagyis azt mondja. A fogyókúra abból áll, hogy kipróbál mindenféle csodaszert. Volt, hogy valami "zsírégető" kapszulát evett fél órával étkezés előtt, volt, hogy magokra cserélte a kapszulát, emellett mindenféle csodalöttyöket készít magának. Múltkor rákérdeztem, hogy amit szoktál inni, azt már nem iszod? Erre felderült az arca, hogy nem, mert most (és sorolta az összetevőket), ezt issza, és ez olyan cucc, amit égeti a zsírt. Jól nevelt vagyok, és úgy tűnik elég jó színész is, mert nem fakadt ki rögtön belőlem a röhögés. Nem szoktam kéretlenül osztani a tanácsokat, meg mi közöm eleve hozzá, így kedvesen bólogatok és kész. Magamban persze feltettem neki a kérdést, hogy édes szívem, szerinted ha lenne olyan otthon is elkészíthető csodaital, amit ha iszol lefogysz tőle, akkor még lenne kövér ember a földön? de nem akarom szembesíteni vele, hogy nem gondolkozik, így nem szólok semmit. 
Sokszor visszatérő momentum nála például, hogy nagy örömmel közli, hogy már vagy egy hete nem evett csokit. Mindezt mondjuk reggelizés közben, ami az esetek nagy többségében egy hagyományos pékségben vásárolt péksütemény (kakaós csiga stb.). Mikor finoman jeleztem neki tavasszal, hogy kipróbáltam a munkahelyi kosztot, de két hónap alatt négy kilót híztam, a szeme sem rebbent. Annyit mondott, hogy ő főzni nem tud, meg ha tudna akkor is macerás lenne neki, és nem bírja ki meleg kaja nélkül, így ő itt eszik. Így tök nagy eredmény a csoki nem evés tényleg, hogy csokit ugyan nem eszik, naponta 2 tábla milkának megfelelő plusz szénhidrátot küld be a szükségesen felül. Most hogy jobban belegondolok, péksüteményen, kekszen, meg munkahelyi koszton (ami mindig szénhidrátban gazdag) kívül nem láttam mást enni. Tehát pl. nem láttam, hogy almát eszik. Vagy mondjuk reggelire valami felvágottat zöldséggel. Vagy mondjuk nem brassói aprópecsenyét, hanem natúr húst és salátát. Szóval így egy eredményes fogyást összehozni azért elég nehéz. Ami gond, hogy ő pl. ezzel szerintem totál nincs tisztában, hogy egy sima péksütemény reggelire nem túl frankó (bár ne ítélkezzünk, lehet, hogy régen három lekváros buktát tolt, most meg csak egyet). Nem vágja, hogy hiába van ráírva a jó reggelt kekszre, hogy lassan felszívódó gabonát tartalmaz, ha mellette tele van cukorral, meg egyéb cuccal, amitől még véletlenül sem lesz "fogyókúrás" (lényegében sportszeletet is reggelizhetne ennyi erővel). Meg hiába van ráírva a gyümölcsjoghurtra, hogy 0,1% zsír, ha mellette telelapátolják cukorral. a 0,1% zsír felirattól még nem lesz fogyókúrás. De vannak olyanok, akiket a felirat megnyugtat. Rá van írva, hogy alacsony zsírtartalmú, vagy fitness, és onnantól fogva ha azt eszi, akkor attól fogyni fog. Sőt, abból többet is lehet enni, mert nem hizlal annyira. Jó kis csapda ez. Aki nem elég tájékozott és körültekintő az szépen bele is sétál. Aztán meg hallgatom a sopánkodást, hogy nem fogy. Hát tényleg nem. De mindenkinek magának kell megtalálnia a kanálban a mélyedést, hogy miért hízott meg, és mit lehet tenni érte, hogy ez az állapot megszűnjön. Én már azon a szinten, hogy jaj kövér vagyok és ezen sopánkodok, már túljutottam. Nekem van három okom is a kövérségre. 1. rossz táplálkozási szokások 2. mozgásban szegény életmód 3. inzulinrezisztencia. Az első kettőnek a változtatásán már elég jól haladok, így van rá reményem, hogy a harmadik is javulni fog (de legalábbis remélhetőleg nem romlik.) 

86 kg

Ezt úgy fontosnak tartottam kiemelni. Jó év elején úgy gondoltam, hogy ekkorra már vígan 80 kiló alatt leszek, de ha azt nézzük, hogy lényegében 10 éve nem mutatott ilyen "keveset" a mérleg, akkor elég király. 
Szóval tavasz óta fogytam 6 kg-ot. Annyira be kell, hogy valljam nem haltam bele, nem sanyargattam magam. Odafigyelek, amit lehet pluszkalóriát az elhagyok, amiből lehet lassan felszívódó szénhidrátot enni, abból azt eszek, és mozgok is. Nyáron beszereztem egy mini lépcsőzőgépet, és a kezdeti 10-20 percekről felküzdöttem magam napi 45-60 percre (most ismét el akarok jutni erre a szintre, mert kicsit bepunnyadtam) Tény, hogy jobban érzem magam a bőrömben. Amin húztam szerintem elég sokat, azt pl. a napi kétszeri kávé. Nem tűnik soknak, hogy naponta kétszer iszok másfél deci tejet a kávémhoz, de egy IR-esnek a tej maga a sátán. Próbálkoztam tej nélkül, "csak" nyírfacukorral, de nem ment. Az alternatív cuccok, mint kókusztej, vagy zabtej.. hát inkább kösz, de nem iszok kávét. Így kilőttem a tejet és kb. havi fél kiló nyírfacukrot, amit beleküldtem napi két kávéba. A csoki utáni vágyódásom is alábbhagyott. Ezt azon mérem le, hogyha mondjuk van otthon csoki, akkor simán megéri a reggelt, és nem kerül elpusztításra, ha máskor nem, az éjszaka közepén. 
Ami viszont nem megy mostanában, az a reggeli evés. Fontos lenne, mert reggel az egekben van az inzulinszintem, és kellene enni valami lassan felszívódó szénhidrátot + fehérjét, de nem megy. Annyi, hogy iszok egy jó bögre teát, egy kiskanál nyírfacukorral, hogy talán az mégis valami. 
Megvalósításra váró tervek most is vannak szépen. El akarok néha járni úszni. De uszoda szempontból elképesztően szar helyen lakunk. Egy két órás úszás, utazással együtt négy órát venne el az életemből, ami sok. Négy óra rengeteg, annyi időm egyben nincs jelenleg. A másik, a régi nagy szerelem a fallabda. De azt összehozni? A fő gond, hogy a régi partnerek már vagy nem játszanak, vagy kb. négyezer km-re laknak. Szóval be kellene újítanom egy fallabda partnert, de sajnos döbbenetesen kevés ismerősöm sportol valamit, aki meg sportol is, azt nem vonzza a fallabda. Talán még a nők jobban állnak e téren, hogy van kedvük, de abból nem szokott semmi jó kisülni. Kicsit ki kellenék lépni a semmittevésből, és tevőlegesen tenni valamit azért, hogy kerítsek egy partnert, akivel ha nem is hetente kétszer, de legalább kéthetente el tudnék járni fallabdázni. 

Endo néni

Három év után eljutottam végre endokrinológushoz. Elvileg a szoptatás befejezése után kellett volna visszamennem, de akkor csak a terhességi diabéteszes dokihoz tudtam volna, és az egy vadbarom volt, így kibuliztam egy másik dokit magamnak. Sok időbe telt, de megérte várni. A dokinő, akihez kerültem nagyon kedves és szakmailag is jònak tűnik. Mivel fél éve elkezdtem ismét szedni a metformint (háziorvosi engedéllyel), ezért a szokásos vizsgálatok elvégzése csúszik. Abba kell hagyni a gyógyszert, majd pár hét múlva cukorterhelés stb. Egy hete nem szedem a metformint, de már most kivagyok. Hála az égnek bírom magam kontrollálni, de azért kemény. Elszoktam tőle, hogyha normálisan eszem, akkor fél órával az étkezés utàn éhes vagyok. De ez ugye ezzel jár. Nem is értem, hogy mielőtt diagnosztizálták nálam az inzulinrezisztenciàt, hogyan sikerült olyan időszakokat végighúzni, mikor nem híztam. Na mindegy. Ez a két hetet csak kibírom. Persze minden nap ráállok a mérlegre, hogy na mennyit sikerült hízni. Egyenlőre tartom a súlyom, de gyakran érzem, hogy esik le a béka segge alá a vércukrom, gyakrabban tudnék enni. És tudom, hogy nem jó, hogy nem eszek, így liftezik a cukorszintem, de erre az időszakra bevállalom. 

Én még itt vagyok

Mikor elkezdtem írni a blogot, akkor két bloggert követtem. na azóta mindkettő felszívódott, több, mint egy hónapja se hírük se hamvuk. Kifulladt az újévi lendület. Az egyikük szintén 92 kg-ról indult, és március végéig le is adott 9 kg-ot. Na azóta eléggé kuss van. Ha optimista vagyok, akkor azóta lement még róla öt kiló, ha realista, akkor, hogy stagnál, ha pesszimista, meg hogy már vissza is szedte a súlyát. 
Na én nem valami súlyos tempóban, de haladok. Az elmúlt csaknem másfél hónap alatt két kilótól sikerült megszabadulnom. Jó tudom valaki ezt három nap alatt letudja, de nekem vagy egy évig fél kiló sem sikerült, úgyhogy számomra ez nagy előre lépés. Ami változás történt, rávettem magam a reggelire. Semmi vad dologra nem kell gondolni, csak eszek reggel egy három magos vagy rozskenyérből készült pirítóst. Ez pont arra jó, hogy a bölcsiből ne rögtön a subway felé vegyem az irányt egy jó kis sonkás-tojásos reggeliért. Az ugye alap, hogy lemondtam az munkahelyi ebédet, helyette diétásabb, de legalább egészségesebb dolgokat eszek. Ma például görög salátát ettem (uborka, paradicsom, új hagyma, olívabogyó - az olajat nem szeretem, feta, meg egy szelet rozskenyér). Otthon bevezettem a barna rizst, ami végre sikerült is. Sokáig azért nem ettem, mert egész egyszerűen nem sikerült jól megfőzni, és pocsék állaga lett, amihez nem sok gusztusom volt. Na most sikerült, így felkerült a repertoárra. Meg ilyen apróságok, hogy mondjuk a brassóihoz nem sült krumplit, hanem bulgurt eszek. Nem tolok be napi egy túró rudit. Kevesebb kávét iszok (ezáltal kevesebb a tej és xilit fogyasztásom). Itt tartok most. Persze nagy tervek vannak, hogy havi 2-3 kiló és uhh akkor már nyár végére 80 kg alatt lesz a súlyom. Na jó de én nem ez a típus vagyok. Remélem ezt a két kilót mínuszt megtartom és szépen lassan kúszik lefelé a mérleg mutatója. 

kajasznobok

Olvasgatok blogokat, és néha hangosan fel tudok röhögni. Azt látom, hogy bizonyos anyagi szint után elég menő dolog gasztroblogot vezetni. Régen színházba volt divat járni, meg nagy szó volt a külföldi utazás. Ezek már hétköznapi dolgok. Jelenleg van egy réteg aki kimondottan a fine dining-re izgul. Én meg néha belefutok egy-egy ilyen blogba, és csak hüledezek, hogy baszki, most vagy én vagyok valami elmaradott picsa, vagy csak csóró vagyok, esetleg mindkettő. De inkább arra hajlok, hogy oké, hogy szeretek jókat enni, meg igyekszem minőségi alapanyagokat vásárolni, de valahol nekem van egy ésszerűségi és anyagi limit. Mert van, amit megveszek, akkor is ha háromszor annyiba kerül, mint az alacsony, vagy normál minőségi étel. De van amit egész egyszerűen csak sznobság szerintem megvenni. Annyival nem jobb, mint amennyivel drágább. Meg persze van az a szint, amit egészen egyszerűen nem engedhetek meg magamnak. Ma egyik ismerősöm facebook oldalán láttam egy blogajánlót. Belenéztem. Na a második mondat konkrétan ez volt: "Hetekig nyaralni voltunk Chilében, alig ettem édeset". Ebből már kapásból kettő dolog számomra az felfoghatatlan, az egyik a "hetekig nyaralni", hetekig szabadságra sem megyek, nemhogy nyaralni, a másik a Chile. Ha már a nyaralás az országhatár átlépését is magában foglalja, akkor nekem az már kivételes alkalom. De persze kíváncsi alkat vagyok, és csak beleolvastam, hogy mit esznek otthon gazdagék. Ez egy süti hozzávalóiból szemezgettem: 
8 db  iráni / vagy Medjool datolya biztos van az a szint, ahol tudják, hogy van és hogy mi a különbség az iráni és a medjool datolya között. ezt is megnéztem, 10 dkg medjool datolya 700 Ft. csak hozzávetőlesen "normál" fél kilós datolya szokott ennyibe kerülni. De ez a medjool datolya "biztos" ötször jobb, hogy az kell bele. 
300 g ricotta (vagy krémes túró, vagy fermentált zsíros házi joghurt, vagy ToTu) - évekkel ezelőtt még külön vadászni kellett rá (mikor először canellonit készítettem), most meg már egy falusi CBA-ban is lehet kapni. nade a ToTu? ehhh!? na csak megnéztem. tojásfehérje túró. na ez elég bizarr. 
1 tk útifűmaghéjliszt (vagy őrölt útifűmaghéj) az tök komoly, hogy valakinek van otthon útifűmaghéjlisztje? vagy nincs, de gyorsan elrohan venni a bioboltba 400 grammot 1800 Ft-ért (megnéztem, tényleg annyi), és abból egy teáskanállal beletesz. 
Szóval megint odajutottam, hogy van az az árkategória, ami egész egyszerűen szerintem már nem ad hozzá nagyobb élvezeti értéket, csak sznobság. Most van egy sütiben pár szem datolya, és elég szkeptikus vagyok, hogy azt bárki kiérezné, hogy az a 1400 Ft/kg árú, vagy a 7000 Ft/kg árú van benne. ez nem olyan, hogy mekkora különbség van a gyors érlelésű, meg a hagyományosan füstölt sonka között. ott tényleg az ember kifizeti a három, négyszeres árat, mert egészen egyszerűen a gyors érlelésű az szar. nade két szem datolya között mi lehet hétszeres különbség? nekem nem igazán jön össze. Ezért sem mozgok otthonosan kajablogok világában. Mert valahogy úgy látom, hogy van a hétköznapi kaja blog, ahol tényleg azt írják le, hogy hogyan süssél palacsintát (egy kimutatás szerint kaja szinten arra kerestek rá legtöbbször), meg rántást, aztán meg vannak a kajasznobok, amikor kijön mondjuk egy süti 5700 Ft-ra, mert olyanok a hozzávalók, vagy olyan eszközözök kellenek az elkészítéséhez. Én magamat valahová a kettő közé pozicionálnám. Szeretek enni, de nem vagyok gasztronáci, tudok is főzni, de pl. csak a hagyományos ételeket. Szeretek kísérletezni, de csak egy bizonyos szintig. 

motiváció

már írtam, hogy az életmódváltáshoz valami erős motiváció kell, és ez tapasztalataim szerint általában valami külső behatás eredménye. szakítás, megaláztatás, szerelem stb. na és ma olvastam ezt a cikket, hogy a faszi 180 kg-ot fogyott. egy kövér alkesz volt. na és mi történt? ült otthon, hogy baszki de szar, én egy kövér alkesz vagyok, de gondolok egyet és holnaptól lefogyok plusz lerakom a piát? a túrót! természetesen nő van a dologban.

http://index.hu/mindekozben/poszt/2015/03/27/180_kilio_fogyott_es_most_nem_tud_mit_kezdeni_a_felesleges_borevel/

2015. április 1-től

Gondoltam, hogy mindennek utánaolvasok, kigyűjtök egymillió ötletet, étel receptet, és az általam kijelölt időponttól majd indul a nagy kajareform... na ebből eddig semmi sem lett. Mondjuk be is voltam havazva, meg ha volt is időm, akkor sem ezzel foglalkoztam.

Ami tuti, hogy lemondtam a munkahelyi étkezést. Hónap végéig még be van fizetve, aztán kész, köszönöm szépen, több "menzai" kaját itt nem eszem. Az egy dolog, hogy botrányosan szar volt (minősíthetetlen alapanyagból, rosszul elkészített ebédet raktak elém), de lényegében minden nap a leves mellé valami durva szénhidrátbomba került. Krumpli, rizs, tészta, néha főzelék, de az is inkább rántásnak volt nevezhető, hogy mint főzeléknek. Jó nem azt mondom, hogy otthon én nem eszem köretet, de itt pont fordítva volt az arány. otthon az ételnek mondjuk az egyharmada köret és kétharmada a hús, itt meg? hát egyötöde a hús és négyötöde a szénhidrát, akarom mondani köret. Hogy mit fogok enni? azt tervezem, hogy esténként készítek otthon valami vacsorát, abból igyekszem nem fullra bezabálni, és másnap hozok belőle. Ha meg nem jön össze, akkor meg vásárolok valami hideg, normális kaját a boltban. 

Amit nem egyik napról a másikra fogok megvalósítani, de folyamatában igyekszem bevezetni, hogy a magas szénhidráttartamú és/vagy glikémiás indexű ételeket fokozatosan cserélem másra. Voltak már régebben is kísérletek, hogy pl. csináltam bulgurt, kölest stb. De ezekből csak csak annyi lett, hogy egyszer, egyszer kipróbáltuk, aztán fél év után kidobtam a felbontott zacskót, mielőtt beleköltöztek voltak az ételmolyok, különféle rovarok. 

részsikerek

az elmúlt 15 évben kétszer sikerült átmenetileg életmódot váltani. egyszer kb. 4 hónap alatt leadtam 10 kg-ot. akkor naponta jártam bringázni. élveztem is, jó kikapcsolódás is volt, és épp fogyókúráztam is. durva diétát tartottam. rég volt, már a konkrétumokra nem emlékszem, de elég kemény volt. másodszor a terhességem alatt sikerült. a metformint a 12. hét után az endokrinológus tanácsára abbahagytam. pár hétre rá, már a vizeletemben is cukor volt. hamar a diabetológián kötöttem ki, egy közepesen szar terheléses cukorvizsgálattal. a diabetológus (cukros néni), kapásból rá akart kötni inzulinra. mikor mondtam, hogy megpróbálom először a diétát, akkor majdnem megölt a tekintetével. minden esetre a diéta bevált. végig frankók maradtak az eredményeim, és ami fontosabb volt, hogy a baba is jól fejlődött. bizarr helyzet állt elő, ugyanis nem hìztam, de a pocakom nőtt. a végén tökre csinos kismama lettem. a kòrházból egy meglehetősen jó súllyal jöttem ki, ami az első őrült hetekben még tovább csökkent. aztán persze minden visszaállt a régibe, én szartam a diétára, a szoptatás miatt (legalábbis én annak tudtam be), mindig édességet zabáltam volna. pillanatok alatt visszaszedtem a leadott kilókat. akkor parancsoltam megálljt, mikor ismét elértem a büvös 92-es számot. akkor visszafogtam magam. ideig óráig még 90 kg alá is mentem. aztán visszamentem dolgozni, és az ülő munka jól odavert. egy hónap alatt ismét a 92-es bűvös számmal néztem farkasszemet a fürdőszoba mérlegen. 

süti beállítások módosítása