Olvasgatok blogokat, és néha hangosan fel tudok röhögni. Azt látom, hogy bizonyos anyagi szint után elég menő dolog gasztroblogot vezetni. Régen színházba volt divat járni, meg nagy szó volt a külföldi utazás. Ezek már hétköznapi dolgok. Jelenleg van egy réteg aki kimondottan a fine dining-re izgul. Én meg néha belefutok egy-egy ilyen blogba, és csak hüledezek, hogy baszki, most vagy én vagyok valami elmaradott picsa, vagy csak csóró vagyok, esetleg mindkettő. De inkább arra hajlok, hogy oké, hogy szeretek jókat enni, meg igyekszem minőségi alapanyagokat vásárolni, de valahol nekem van egy ésszerűségi és anyagi limit. Mert van, amit megveszek, akkor is ha háromszor annyiba kerül, mint az alacsony, vagy normál minőségi étel. De van amit egész egyszerűen csak sznobság szerintem megvenni. Annyival nem jobb, mint amennyivel drágább. Meg persze van az a szint, amit egészen egyszerűen nem engedhetek meg magamnak. Ma egyik ismerősöm facebook oldalán láttam egy blogajánlót. Belenéztem. Na a második mondat konkrétan ez volt: "Hetekig nyaralni voltunk Chilében, alig ettem édeset". Ebből már kapásból kettő dolog számomra az felfoghatatlan, az egyik a "hetekig nyaralni", hetekig szabadságra sem megyek, nemhogy nyaralni, a másik a Chile. Ha már a nyaralás az országhatár átlépését is magában foglalja, akkor nekem az már kivételes alkalom. De persze kíváncsi alkat vagyok, és csak beleolvastam, hogy mit esznek otthon gazdagék. Ez egy süti hozzávalóiból szemezgettem: 
8 db  iráni / vagy Medjool datolya biztos van az a szint, ahol tudják, hogy van és hogy mi a különbség az iráni és a medjool datolya között. ezt is megnéztem, 10 dkg medjool datolya 700 Ft. csak hozzávetőlesen "normál" fél kilós datolya szokott ennyibe kerülni. De ez a medjool datolya "biztos" ötször jobb, hogy az kell bele. 
300 g ricotta (vagy krémes túró, vagy fermentált zsíros házi joghurt, vagy ToTu) - évekkel ezelőtt még külön vadászni kellett rá (mikor először canellonit készítettem), most meg már egy falusi CBA-ban is lehet kapni. nade a ToTu? ehhh!? na csak megnéztem. tojásfehérje túró. na ez elég bizarr. 
1 tk útifűmaghéjliszt (vagy őrölt útifűmaghéj) az tök komoly, hogy valakinek van otthon útifűmaghéjlisztje? vagy nincs, de gyorsan elrohan venni a bioboltba 400 grammot 1800 Ft-ért (megnéztem, tényleg annyi), és abból egy teáskanállal beletesz. 
Szóval megint odajutottam, hogy van az az árkategória, ami egész egyszerűen szerintem már nem ad hozzá nagyobb élvezeti értéket, csak sznobság. Most van egy sütiben pár szem datolya, és elég szkeptikus vagyok, hogy azt bárki kiérezné, hogy az a 1400 Ft/kg árú, vagy a 7000 Ft/kg árú van benne. ez nem olyan, hogy mekkora különbség van a gyors érlelésű, meg a hagyományosan füstölt sonka között. ott tényleg az ember kifizeti a három, négyszeres árat, mert egészen egyszerűen a gyors érlelésű az szar. nade két szem datolya között mi lehet hétszeres különbség? nekem nem igazán jön össze. Ezért sem mozgok otthonosan kajablogok világában. Mert valahogy úgy látom, hogy van a hétköznapi kaja blog, ahol tényleg azt írják le, hogy hogyan süssél palacsintát (egy kimutatás szerint kaja szinten arra kerestek rá legtöbbször), meg rántást, aztán meg vannak a kajasznobok, amikor kijön mondjuk egy süti 5700 Ft-ra, mert olyanok a hozzávalók, vagy olyan eszközözök kellenek az elkészítéséhez. Én magamat valahová a kettő közé pozicionálnám. Szeretek enni, de nem vagyok gasztronáci, tudok is főzni, de pl. csak a hagyományos ételeket. Szeretek kísérletezni, de csak egy bizonyos szintig.