Van egy furcsa perverzióm. Imádom másoknak az életmódblogját olvasni, legyen szó fogyokúrás blogról, gyúrós, vagy akár futós blogról. Ami ezekből többnyire kiderül, hogy imádunk észt osztani, illetve mellet verni. Nézzétek, olvassátok, tapsoljatok. én mondjuk főként a friss blogokat szeretem. a lelkesedést, az első pár nap, majd pár hét eufóriáját. aztán egyre ritkuló posztok következnek, majd totál megszűnnek a bejegyzések. a legcsúfabb, amikor törlik a picsába az egészet. persze vannak sikerblogok is, amik néhány hónapot, akár még évet is kihúznak, de elég ritka az ilyen versenyző. szeretem azokat a blogokat, melyeket olyan emberek írnak, akiknek tényleg sikerült. aki kövér volt, és lefogyott, és sportol, és maratont fut, és jól érzi magát a bőrében. ők tényleg példa értékűek. jó látni, hogy van akinek sikerül. az ő példáik alapján (is) indul harcba megannyi lusta, kövér, motiválatlan versenyző, akik közül a legtöbb rövid, de főleg hosszú távon továbbra is lusta, kövér és motiválatlan marad. mert hát lássuk be életmódot váltani kurva nehéz. ahhoz, hogy az ember komolyan nekiinduljon, kell egy nagy indító lökés. na igen, ezt általában nem egy pozitív életesemény generálja. inkább olyanok, hogy elhagyott a pasasom, de én megmutatom, hogy mire vagyok képes, fogja még rágni a küszöbömet, vagy ugyan ez férfi oldalról. jó kiváltó ok még egy esküvő, vagy osztálytalálkozó, ahol az ember 10 éve nem látott ismerősök között megàllapìtja, hogy baszd meg de szarul nézek ki. egy boldogtalan párkapcsolat, vagy épp a durva magány, egy betegség stb. úgy látom, hogy minél nagyobb a trauma, annál jobban, és annál hosszabb ideig bírja felszívni magát valaki. a felszívom magam, és a csakazértismegmutatom magamnak (na jó ne legyünk álszentek, és a megmutatom magamnak, az inkább egyenlő a megmutatom másoknak kifejezéssel) érzés nagyon hatékony motivációs erő egy életmódváltásnál. a nagy probléma akkor van, mikor épp nincs kéznél valami baromi nagy külső, vagy belső motivációs erő. akkor a fene megette úgy ahogy van. én a sok kudarcélményem egyik fő okát (van még persze ezer) abban vélem felfedezni, hogy nem tudom magam motiválni. szóval nem a fasza étrend kialakításával, meg a futócipő megvételével kell kezdenem, hanem valami fasza erős motiváció előkerítésével.